Craig Smith, a Kiotói Egyetem kutatója azt ajánlja, hogy a kétnyelvű gyerekek először a környezet nyelvén tanuljanak meg olvasni.
Más megközelítés szerint mindenki számára az a legjobb, ha az erősebb, domináns nyelvén ismerkedik meg először a betűkkel. Hiszen az olvasás elsajátítása önmagában is elég nehéz feladat lehet, ne nehezítsük hát tovább a nebuló helyzetét azzal, hogy másoknál jobban kell koncentrálnia arra, érti-e, amit olvas.
Mire iskolába kerül, a legtöbb kétnyelvű gyerek esetében a környezet nyelve válik dominánssá, így nem okoz neki több problémát az olvasás elsajátítása, mint egynyelvű társainak.
Mégsem mindig ilyen ilyen egyértelmű a helyzet. Más a szituáció, ha az egész család a kisebbségi nyelven beszél otthon, és a gyerek nem jár közösségbe iskolakezdés előtt. És mi van akkor, ha egy gyerek már óvodáskorában elkezd érdeklődni a betűk iránt, és történetesen akkor tesz fel az ABC-re vonatkozó kérdéseket, amikor édesanyja mesél neki könyvből azon a nyelven, amit a tágabb környezetben nem használnak?
Ilyen esetekben a szülő jól teszi, ha időben átgondolja, mit is tegyen, és azután konzekvensen tartsa magát döntéséhez.
Érdemes figyelembe venni, hogy a gyengébb nyelven való olvasás képessége elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy gyermekünk egy távoli országban élve is rendszeresen ápolja az idővel bizony óhatatlanul gyengébbé váló nyelvét.
A betűk segíthetnek abban, hogy a más nyelvi közösségben élő gyerekben ne alakuljon ki az az érzés, hogy a második nyelve valami haszontalan, különcködő dolog.
A pbs.org tanácsadó oldal gyakorlati tanácsokat is ad ahhoz, milyen különféle módokon nyújthatjuk gyermekünknek újból és újból azt az érzést, hogy a második nyelve is értékes dolog, amely által örömteli élményekhez juthat. Nem csak szépirodalmat olvastathatunk vele – a kedvenc étel elkészítése szakácskönyv vagy a messze élő nagyi kézzel írott receptje alapján talán még többet is segíthet, ha azt szeretnénk elérni, hogy csemeténk valódi kíváncsisággal hajoljon a számára valószínüleg nehezebben olvasható szöveg fölé.
Smith cikkében utal rá, hogy több kutató is azon a véleményen van, hogy az olvasást nem kell különösebben tanítani: ugyanúgy „ráragadhat” a gyerekre, mint a beszélt nyelv, amennyiben az olvasás a család mindennapjainak természetes része.
A nehézség talán nem is az, hogy megtanuljon egy gyerek a kevesebbet használt nyelvén olvasni és írni, hanem az, hogy azt rendszeresen gyakorolja, így ne fejlődjön az vissza.
Ez a szülő igazi és hosszabbtávú feladata: éveken keresztül megadni a gyermekének a lehetőséget, hogy használhassa gyengébbik nyelvét írott formában is. Ebben nagy segítséget jelentenek azok a közösségek, amelyek összefogják a kisebbségi nyelvet használók gyermekeit, és országismeret, népszokások oktatása, de akár hittanóra vagy egyéb „ürügy” okán rendszeres nyelvhasználatra sarkallják a gyereket.
Felhasznált irodalom:
- Smith, Craig: Teaching Japanese-English Bilingual Children to Read English at Home
http://igeslj.org/Articles/Smith-Bilingual.html, letöltve: 2009.10.26.
- www.pbs.org/parents/readinglanguage/articles/multifamilies/reading.html , letöltve: 2009.10.26.
Ha szeretnél értesülni arról, mikor kerül fel új cikk az oldalra, íratkozz fel hírlevélre a Nyelvtanulás Kisgyermekkorban cím alatt!
