HTML

nyelvtanulás kisgyermekkorban

Elméleti hátország és gyakorlati példatár azoknak a szülőknek, akik szeretnék, ha gyermekük egynél több nyelvben is otthon érezné magát.

Friss topikok

Elérhetőség

anettskindergarten@gmail.com

Címkefelhő

Mire jó, ha kétnyelvű a baba?

2011.09.09. 10:59 kindergarten

Amikor először láttunk a televíziók szenzációhajhász műsoraiban nyelvet tanuló csecsemőket, csak legyintettünk vagy szörnyűlködtünk. Mára azonban annyira gyakorivá vált a jelenség, hogy minden kisgyerekes anya és ifjú nagymama személyes ismeretségi körében is hall olyanokról, akik óvodáskorban vagy akár még korábban kezdenek ismerkedni a magyaron kívül más nyelvvel is.

Sok a vegyes házasság, a hosszabb-rövidebb ideig külföldön élő család, de a Magyarországon élő magyar szülők egy részénél is komoly a törekvés arra, hogy a csemete minél korábban belekóstolhasson egy idegen nyelvbe.

A segédeszközök és lehetőségek tárháza egyre bűvül: ki saját maga igyekszik otthon különféle oktatóprogramok segítségével a mindennapi élet részévé tenni a másik nyelvet, ki idegennyelvű CD-ket hallgat, mese DVD-ket néz a csöppséggel, vagy foglalkozásra hordja, majd nemzetközi óvodába íratja a gyereket.

A jelenség eléggé új nálunk, ezért még tömeges méretekben nem látható, hová vezet ez a sok igyekezet. Mi történik, ha a GYES ideje alatt oly lelkes anyuka visszamegy dolgozni, lesz-e még ideje és energiája továbbra is az idegen nyelvvel kapcsolatos elfoglaltságokra? A nemzetközi óvodába járó gyerekeket nemzetközi iskolába íratják majd?

 

Csapdák és veszélyek

 

A korai nyelvtanulás – csakúgy, mint a babaúszás, zenei foglalkozás és egyéb fejlesztő program – legfőbb veszélye, hogy túlságosan hamar órarend szerinti életmódra kényszeríti a kisgyerekeket. Célirányos tevékenységet és a szülő által kiválasztott tárgyra koncentrált figyelmet vár el abban az életkorban, amikor a gyermek legfontosabb feladata az lenne, hogy maga találjon elfoglaltságot és célt saját magának, és érdeklődése tárgyával annyi ideig és olyan módon foglalkozzon, ameddig és ahogy ő szeretne.

 

Soknyelvű Európa régen és ma

 Ellenzők még akadnak, a korábban gyakran hangoztatott „Tanulja meg először az anyanyelvét!” formula azonban mintha egyre halkulna. Nem nehéz belátni, hogy ha a világ nagyobbik felén (lásd Afrika, Ázsia, Kanada, Európa egyes országai) teljesen természetes a többnyelvűség, miért pont a mi agyunkat terhelné meg ez a feladat?

De nem kell ilyen messzire menni. Elég, ha csak saját felmenőinkre gondolunk: ki az, akinél nem akad egy-két történet a családi legendáriumban a sváb nagymamáról vagy a tót dédnagypapáról? Egy-két emberöltővel ezelőtt itt, Közép-Európában is magától értetődő volt, hogy az emberek több nyelvet használtak a napi tevékenységeik során: mást a sarki sváb fűszeresnél, mást a drótostóttal, mást a hivatalos ügyek intézésénél és esetleg mást otthon, a családban.

Így volt ez Európa nagyrészén (és sok helyütt ma is így van). Emlékszünk még Thomas Mann a „Buddenbrook ház” című regényére? Ebben megfigyelhetjük, hogy az öreg konzul, Johann Buddenbrook üzletfeleivel az irodalmi németet, a társasági életben a franciát használta, de amikor otthon volt és igazán elengedte magát, a helyi nyelvjárást beszélte.

 

Ártalmas az anyanyelvre?

 

A két(vagy több)nyelvűségre tehát nem kell úgy tekintenünk, mint valami exotikus virágra: valójában időben és térben is ez a gyakoribb az egynyelvűséghez képest.

A többnyelvűség persze csak legritkább esetben jelenti azt, hogy az ember ugyanolyan színvonalon érti és beszéli mindegyik nyelvét. Általában mindenkinek megvan a domináns nyelve, az, amelyikben igazán otthon érzi magát.

Els Oksaar észt származású, Németországban élő nyelvész így vall személyes tapasztalatairól: „A fiam 29 éves, és már iskoláskora előtt megtanult négy nyelven: észtül, svédül, németül és angolul. Azt, hogy nem lesz sok gondja az iskolában a franciával, előre lehetett sejteni. Én is többnyelvűként nőttem fel, de az észtet tartom az anyanyelvemnek. Hamburgban is észt nyelven beszélünk odahaza, és ha egyszercsak elkezdenénk németül vagy svédül beszélni egymáshoz, az olyan lenne, mintha megváltoznának a köztünk lévő érzelmi viszonyok. Merevvé és távolságtartóvá válna minden. Mert már annak is jelzésértéke van, hogy melyik nyelven szólalunk meg.”

Az érzelmi kötődések miatt tehát mindenkiben személyes viszony alakul ki a beszélt nyelveihez is. Ezért nem ajánják egyes pszichológusok, hogy egy szülő a mindennapok során ne a saját anyanyelvén beszéljen a gyermekéhez: így valóban elveszhetnek olyan kötődési pontok, amelyek pótolhatatlanok.

Abban a családban, ahol a két szülőnek nem ugyanaz az anyanyelve, természetes, ha mindketten úgy beszélnek a gyermekükkel, ahogy az a szívükből jön. Hogy imitálhatjuk ezt a helyzetet? Ha igyekszünk körülvenni magunkat az idegen nyelvvel, akkor az hamarosan szinte magától válik második nyelvünkké: ha együtt énekelünk, mesekönyveket olvasunk, később DVD-ket nézünk, használjuk a nyelvet más családokkal való találkozásokkor és a nyaralásnál, bébiszittert hívunk, aki „csak játszik” a kicsivel, miközben a másik nyelven szól hozzá... Ilyenkor „oka” van annak, miért nem magyarul beszélünk, nem erőltetett, nincs tanulásíze.

 

Előnyök és előnyök

 

Ha az anyanyelv kitüntetett szerepe megmarad, a második nyelv nemhogy hátráltatná, de valójában jótékony hatással is van rá: a kétnyelvű gyerekekben már egészen fiatalon tudatosulnak olyan nyelvi jelenségek, amelyekkel egynyelvű társaik csak az iskolában találkoznak.

A több dimenzióban való létezés, a többféle nézőpont megismerése, a különböző nyelvi rendszerek elsajátítása olyan pluszt ad a fejlődő agynak, amely a tanulás és az élet számos területén segíthet majd.

Azt valószínüleg mindenki elfogadja, hogy – különösen nekünk, magyaroknak, akiknek az anyanyelve nem az indo-európai nyelvcsaládba tartozik – egy idegen nyelv elsajátítása megkönnyíti a további nyelvek tanulását. De talán kevesebben gondolnak arra, hogy mivel egy  másik nyelv ismerete elősegíti az elemző gondolkodást, pozitív hatással van az intellektusra. Ezen kívül ráírányítja a figyelmet a világban rejlő olyan apró részletekre és különbségekre, amelyek különben rejtve maradnának.

 

A legnagyobb hozadék

 

Fent láthattuk, mennyi előnye van annak, ha egy gyerek egy második nyelvet is elsajátít az anyanyelve mellett. Okosabb lesz, másokkal szemben empatikus, elfogadó, a világban könnyen eligazodó.

De van még valami, ami a korai nyelvtanulás „mellékhatása” lehet, méghozzá a felsoroltaknál sokkal-sokkal fontosabb és meghatározóbb. Valami, ami nem csupán a gyermek jövője szempontjából üdvözlendő, hanem a szülő-gyerek kapcsolat jelenét teszi jobbá. Mert mi is történik a kisgyerekkori nyelvtanulás közben? Anya (vagy apa) és gyerek együtt van, közösen tevékenykednek. Mesekönyvet nézegetnek, más anyákkal (apákkal) és gyerekekkel találkoznak, énekelnek, mondókáznak, játszanak. Örömteli időt töltenek együtt, perceket és órákat, amelyeket mindkét fél szeret. Kell-e ennél több? Hisz így szülő és gyermek olyan közös élményekhez juthat, amely további kapocs lehet közöttük...Hogy mindeközben egy másik nyelvet használnak?! Ez szinte mellékes dolog...!

 

A kétnyelvűség gyógyír is lehet

 

Egy kanadai vizsgálatban Alzheimer kórban szenvedő emberek adatait elemezték. A kutatók megfigyelték, hogy azoknál a pácienseknél, akik két vagy több nyelven beszéltek, átlagosan öt évvel később jelentek meg a betegség tünetei. Az összefüggés egyelőre még nem tisztázott, de úgy tűnik, a többnyelvűség valamiképp megedzi az agyat annyira, hogy a szellemi leépülés később kezdődjön el.

 

 

Megjelent: a Képmás Családmagazin, 2011. augusztusi számában

4 komment

Átalakul, de nem vész el - új blog!

2010.01.03. 08:44 kindergarten

Ezúton értesítek mindenkit, akit hírlevélben nem sikerült,

hogy a BLOG ÚJ NÉVEN ÉS KICSIT MÁS TARTALOMMAL ÚJRA INDULT a

http://gyereknemet.blog.hu oldalon.

Változások és újdonságok:

( a könnyebben megjegyezhető és begépelhető elérhetőségen kívül :)

  • több gyakorlati ötlet és
  • több link letölhető és meghallgatható német gyerekdalra, mesére, mondókára stb.

Az első dal, amely így az új év kezdetén felkerült:

"DIE JAHRESUHR" - amely remek lehetőség a hónapok elnevezéseinek gyakorlására: mindössze három mondatot kell megtanulnunk hozzá - kezdőknek is bátran ajánlható!

 

 

 

 

 

 

Kattints ide, ha szeretnéd meghallgatni a dalt: http://gyereknemet.blog.hu

Szólj hozzá!

Címkék: hónapok nevei németül letölthető német gyerekdal német gyerekeknek ovis német német dal kezdőknek

Csakis az angol?!

2009.12.29. 16:49 kindergarten

 

 

 

 

 

 

 

 

Angolul muszáj tudni, mindenkinek. Ez tény, se hozzátenni nem kell semmit, se magyarázni.

De biztos-e, hogy angolul kell először megtanulni? Biztosan csakis az angol lehet az első idegen nyelv?
 
Mert ugye CSAK ANGOLUL tudni nem elég. Már ma több egyetemen két nyelvvizsga a követelménye a diploma kiadásának ugyebár...
 
 
Habsburg Ottónak teszi fel Lomb Kató azt a kérdést „Bábeli harmónia” című könyvében, hogy milyen módszerrel tanulta meg azt a rengeteg nyelvet, amit beszél?
 
Habsburg Ottó a következőt válaszolja:
„Nem órarend szerint, hanem mindig beszélgetés közben. A németet, franciát, magyart még gyermek-, a spanyolt és a portugált serdülő koromban. Az angolt, szerencsére, sokkal későbben, amikor a 2. világháború idején Amerikába kerültem. Hogy miért szerencsémre? Mert szerintem az angolt nem szabad első nyelvként tanulni. A nyelv kezdeti könnyűsége elkényezteti az embert. És minthogy mindannyian lusták vagyunk, más nyelveknél azután nem szívesen veszük tudomásul, hogy bizony alaposan meg kell dolgoznunk értük. Én nagyon örülök, hogy három kimondottan nehéz nyelvvel – a némettel, magyarral, franciával – kezdtem.”
 
A korai (iskoláskor előtti) angolnyelv tanulás ellen szól szerintem az is, hogy az angol olyan nyelv, amelyben a szavak hangzása és írásmódja nagyon eltér egymástól. (Mindannyian láttunk már olyan jelenetet amerikai filmben, amikor a szülők nem szeretnék, hogy a gyerekeik értsék, miről beszélnek, ezért lebetűzik a szavakat, ugye?) Aki kisgyermekkorában tanul meg angolul, annak lényegében újból kell kezdenie a tanulást, amikor elkezd írni-olvasni...
 
E sorok írója angolul  többé-kevésbé tud.
Dolgoztam fordítóként néhány évig, amerikai filmeket fordítottam. Képes vagyok szakcikkeket is olvasni angolul, baráti társalgásban részt venni - de németül sokkal jobban tudok. Nyugodtan vádolhatnak elfogultsággal a Kedves Olvasók, vállalom, igen, elfogult vagyok a német nyelvvel szemben! Németül gyerekkorom óta tanulok, a Grimm-meséket szeretem, ha valaki a németeket bántja, azt személyes sértésnek veszem... Éppen ezért, a német nyelvhez gyerekkorom óta fűződő érzelmeim miatt van létjogosulsága annak, hogy megoszthassam mindezt a gyerekeimmel: mert van mit megosztanom. A német nyelv az enyém, ha nem is annyira, mint a magyar. Nem érdekel, ha kinevetnek, bevallom: amikor Arnold Schwarzeneggert németül hallottam beszélni a német tévében, ahogy a Kaliforniában berendezett osztrák szobáját mutatta be – melegséget éreztem a szívem körül: íme, ez a celluloid-robot-figura mégiscsak hús-vér ember, aki a mesebeli Hollywoodból hazavágyik, ide, közénk, rántott húst enni hímzett terítővel borított, fából készült míves étkezőasztalnál...
 
Felhasznált irodalom:
 
  • Lomb Kató: Bábeli harmónia, Gondolat, 1988

 

2 komment

Címkék: német nyelv az ellen idegen németül nyelvtanulás beszélgetéssel mi legyen első korai angoltanulás először nyelv : gyerekkorban

Stille Nacht Heilige Nacht - olvasható szöveg

2009.12.19. 08:52 kindergarten

Itt olvasható és kinyomtatható a

"STILLE NACHT" ill. "SILENT NIGHT"

szövege németül és angolul is:

http://german.about.com/library/blstillenacht.htm

Szólj hozzá!

Címkék: silent hellokarácsony stille nacht olvasható változat nacht szövege leírva night szövege olvasható

Letölthető német karácsonyi dalok

2009.12.18. 10:59 kindergarten

Három szabadon letölthető és meghallgatható NÉMET KARÁCSONYI DALLAL SZERETNÉK SZÉP ÜNNEPET KÍVÁNNI MINDENKINEK, akár rendszeres Olvasó, akár épp csak az imént tévedt ide véletlenül!

Szólj hozzá!

Címkék: hellókarácsony letölthető német karácsonyi dalok német gyerekdalok stille nacht német gyerek cd

Nyelvtanulás otthon - hogyan csináljuk?

2009.12.15. 11:19 kindergarten

 

Tegyük fel, hogy él Magyarországon olyan anyuka, aki szeretné, ha gyermeke(i) minél hamarabb megtanulnának egy másik nyelvet.
 
Az anyuka – nevezzük Anettnek – anyanyelve magyar, férje is magyar. Anett jól beszél egy másik nyelvet, és szeretné ezt a tudását megosztani a gyermekeivel. Lelkiismeretes anyukaként utánaolvas a dolgoknak, és tudja, nem lenne jó, ha idegen nyelven beszélne a gyerekeihez, nem szeretne azonban lemondani arról (mint általában semmiről, amit egyszer a fejébe vett :), hogy azt a bizonyos másik nyelvet is megtanítsa nekik.
 
Mit tehet? Elmélyül a szakirodalomban, meghallgatja mások tapasztalatait, és arra a következtetésre jut, a legjobb, amit tehet, hogy megpróbálja minél inkább imitálni a természetes nyelvi környezetet, anélkül, hogy túlságosan erőltetné a tanulást.
 
Így lesz része az otthoni mondókakincsnek a sok magyar mellett néhány idegennyelvű is, olyanok, amelyeket még iskoláskorában tanult. Így kerül a Bóbita mellé néhány külföldi mesekönyv, és a Halász Judit CD-k mellé egy másik nép gyerekdalait tartalmazó CD.
 
Ezért keresi a lehetőségét, hogy olyan családokkal ismerkedjen meg, akik anyanyelvként beszélik azt a bizonyos másik nyelvet, hisz a közös játszótéri kiruccanásokkal bizonyítható saját porontya számára: vannak, akik így beszélnek, nem csak anyu furcsa találmánya ez az egész dolog!
 
Anett nem siet, tudja, hogy az első, és legfontosabb dolog, hogy megmutassa a csöppség számára: ezen a másik nyelven beszélni, ennek a másik népnek a történeteit és dalait hallgatni, énekelni jó dolog, amely örömet okoz. Ez nem verseny, nem az a fontos, hogy a lehető legkorábban, hanem az, hogy a maga idején kezdődjön el a tanulás látványos része. Örömmel, kíváncsisággal, mókával – ahogy az a gyerekeknél természetes.

 

Szólj hozzá!

Címkék: környezet nyelvtanulás otthon természetes nyelvtanulás természetes nyelvi német mese német gyerekdal német mondóka

Anyanyelvünk a szívünkből szól

2009.12.07. 10:47 kindergarten

Elisabeth Jankowski Németországban született, de már több, mint harminc éve Olaszországban él, a Veronai Egyetem tanára. Filozófusnőként megfogalmazott gondolatait annyira szépnek találom, hogy nem tudok egyszerűen csak hivatkozni rá: muszáj volt lefordítanom a sorait, hogy minden kommentár nélkül megoszthassam másokkal is. Azt hiszem, egy blog nem alkalmas arra, hogy hosszabb szövegeket tegyünk fel rá, ezért csak néhány rövidebb bekezdést mazsoláztam ki abból a tanulmányból, mely varázslatos hatással volt rám - remélem, hogy a varázslat így is érezhető lesz!

 
"Amikor az újszülött még homályos tekintetével a világ számára még semmit sem jelentő „tartozékait” pásztázza, pillantása találkozik az édesanyjáéval. Az anya szemei, amelyek kisbabáját csodálják, a pici tekintetét érdekes és szép dolgokra irányítják, amelyek mintegy a semmiből tűnnek elő, és varázslatos hatással bírnak. Ezt a varázslatot az édesanya a nyelv segítségével éri el, a varázslat lényege azonban mégsem a nyelv maga, hanem a gyermekben élő vágy, hogy megismerje ezt a számára még teljesen idegen világot.
 
 
A varázslat hatására a tárgyi világ az anya számára is megváltozik, s olyan transzcendentális tartalommal telik meg, amely ebben a formájában eleddig az ő számára is ismeretlen volt. Az édesanya rácsodálkozik az őt körülvevő világra, melyben úgy tűnik, minden újraindul, a kezdetektől. Ez a rácsodálkozás „ráragad” az anyáról gyermekére, és a szemük láttára teremti újra körülöttük a világot nap, mint nap. A dolgok létezésének egyetlen célja van: a gyermek számára jönnek létre, különben semmi értelmük nem lenne. A cica azért van, hogy a kicsi megsimogathassa, a kutya, hogy pacsit adhasson neki, a virág, hogy beleszagolhasson és azután nagyot hapcizhasson. Minden a gyermekért van, hiszen az anya mindent vele hoz kapcsolatba.
 
A pici az anyaméhben csak az anyával volt kapcsolatban, az ő része volt, most azonban a külvilág felé fordul. Mostantól a külvilágot kell kapcsolatba hozni a gyermekkel. Az anya láthatatlan mozdulatokkal hozza létre a világhoz kötődő bonyolult hálót, melynek középpontjában a gyermek áll. Ez a hálózat a nyelv segítségével épül fel, amely sokkal több annál: érintés, kötődés, terelgetés, puszik és szeretgetés."
 
(...)
 
"Elképzelni sem tudjuk az emberi kapcsolatok működését a beszéd nélkül, pedig nem a beszéd, vagyis a nyelv az egyetlen feltétele a két ember között létrejövő kapcsolatnak. Épp ellenkezőleg: ha csakis a nyelv a kommunikáció eszköze, minden más kizárva, tehát hiányzik az érintés, ennek következtében pedig a kifelé és befelé figyelés, a tudatalatti bevonása.
 
A közép-afrikai dogon törzs filozófiája szerint egyes szavak sajátja egy bizonyos „olaj” - de nem minden szóé. Ez az „olaj” az, amit mi úgy tudunk megmagyarázni, hogy egyes szavaink telítettek lehetnek olyan tapasztalatokkal, amelyeket életünk során szereztünk. Ezekben benne van mindaz az érzelem, amelyet a szóhoz magához illetve az életben egyébként is megszerzett tapasztalataihoz köti a beszélőt.
Anyanyelvünk minden egyes szava ilyen. Csakis a más emberekkel szövődő kapcsolataink által él, és a saját bensőnk legmélyéről fakad."
 
(...)
 
"Édesanyánk nyelve nem csupán egy nyelv: a létezésünk alapja. Anyanyelvünk elsajátításának mikéntjét később a feledés homálya fedi. Egyikünk sem emlékszik rá, hogy tanultunk meg beszélni, hogyan sajátítottuk el az első szavakat. Ezt a nyelvet valójában úgy tanultuk meg, hogy nem tettünk érte semmit, nem akartuk, nem volt választási lehetőségünk, nem voltunk tudatában a jelentőségének, se a szabályoknak, se a nyelvtannak és legfőképp senki sem fordítta nekünk a szavak jelentését. Éppen ezért az anyanyelvünk a tudatunk megközelíthetetlen szféráiban fészkel, betölti egész testi valónkat, behatol az álmainkba, de leginkább minden alkotó cselekedetünkbe. Az anyanyelv nem csupán szavak összessége. Befolyásolja érzéseinket, mozgásunkat, légzésünk ritmusát, a mimikánkat, hangszínünket, azt, ahogy nevetünk, ahogy a tekintetünket irányítjuk, ahogy kezet fogunk másokkal. Amikor az anyanyelvünket elsajátítottuk, a tanulási folyamat még a test mozdulataiból indult ki, amikor még nem alakult ki az énképünk."
 
(...)
 
"Kora gyermekkorban a képek és hangok olyan összjátéka fejlődik ki, amely azokhoz a tapasztalatokhoz kötődik, amelyeket a gyermek az anya által és az anyával együtt szerez. Ez a folyamat csakis az anya saját anyanyelvén mehet végbe, mivel ő maga csakis ebben a nyelvben birtokolja a prozódia, a szemantika, a fonetika és a gesztikuláció legapróbb finomságait. Nem hiányozhat a nyelv elsajátításának legelső lépcsőfoka, mivel az minden későbbi illetve a korai nyelvelsajátítás alapja. Nem véletlen, hogy a kisgyermekeket mindenütt ölbe veszik az édesanyák, és a testkontaktus, hangok, képek és szavak által „tanítják” őket. Gondoljunk csak a mondókákra!"
 
(...)
 
"Az anyanyelvünk a „legjobb” nyelvünk, amelyen a legtökéletesebben tudjuk magunkat kifejezni. Ha más nyelven beszélünk a gyermekeinkhez, soha nem lehet olyan szoros, teljes és bensőséges a kapcsolatunk velük, mintha a saját anyanyelvünkön tennénk ugyanezt."
 
forrás: 
 

 

6 komment

Címkék: újszülött világ nyelv anyanyelv baba idegen édesanya megismerése

német gyerekdalok - kattints ide!

2009.12.05. 09:11 kindergarten

Mikulás-napi meglepetés:

szabadon letölthető német gyerekdalok!

Jobbra a Nikolauslieder boxban találsz öt mikulásváró illetve adventi dalt.

A mi kedvenceink:

  • Das Lied vom Adventskalender (jó ritmusos, már az egyéves is táncol rá, nagyobbak a számokat tanulhatják belőle észrevétlenül :)
  • Da kommt der Nikolaus

Az előadó stílusa nekem először kicsit furcsa volt, mondhatnám "gewöhnungsbedürftig", de aztán megszoktam, hiszen valóságos felüdülés egy kis dörmögés a sok magas hangon énekelt német dal után :) A gyerekek pedig kezdettől fogva szeretik :)

Szólj hozzá!

Címkék: mp3 ingyen német letölthető gyerekdalok hallgatható

Siettetett gyermekek 2 - avagy: csak ráérősen!

2009.11.24. 11:50 kindergarten

Szeretnénk, ha szemünk fénye a lehető legtöbbet hozná ki magából élete során és a legjobban érezné magát ezen a világon, és ehhez igyekszünk megadni mindazt, ami tőlünk telik. Miközben bombáznak bennünket a korai nyelvi fejlesztést, játékos angol foglalkozást, angol nyelvű tornát és német nyelvű mondókázást hirdető reklámok, hiába egyes gyerekpszichológusok intő szava (felesleges, sőt káros a gyerekek túlterhelése), nehezen tudjuk megtűrtőztetni magunkat, és ellenállni a csábító ajánlatoknak, melyek tökéletes kiejtést, elengedhetetlen tudást és mókát-kacagást ígérnek.

 
A „Hogy működik a kétnyelvűség?” című cikk első részében már utaltam arra, amit Els Oksaar nyelvész előadásában olvastam: a Föld lakosságának 70%-a használ rendszeresen, vagyis nap, mint nap több nyelvet, sőt, a gyerekek fele más nyelven tanul az iskolában, mint amelyen otthon a szüleivel beszél. Ha ez igaz – és igaz! – akkor nem valószínű, hogy a több nyelv ismerete káros lehetne az agyunkra vagy a személyiségfejlődésünkre – hiszen az a többmilliárd ember is elevickél valahogy a világban, nem igaz?
 
Az emberi nyelv elsajátítása velünkszületett adottság. Noam Chomsky  neve  több tudományág területén is tananyaggá vált, ami nem gyakran esik meg kortárs kutatókkal. Ő alkotta meg azt az elméletet, amely szerint a belénk kódolt mechanizmust felhasználva mindannyian képesek vagyunk megtanulni azt a nyelvet, amelyet a körülöttünk élőktől hallunk. És tényleg, minden gyerek megtanulja az anyanyelvét, nemcsak az egészségesek, még a szellemi fogyatékkal élők nagy része is. Nyilvánvaló, hogy ha egy ember néhányszáz vagy -ezer kilométerrel arrébb születik, akkor azt a másik nyelvet is ugyanúgy megtanulta volna. Akkor másodikként miért jelentene különleges megterhelést bármely nyelv elsajátítása?
 
De talán mégis van valami igazság abban, amit a korai nyelvtanulás ellenzői mondanak. Csakhogy nem a második nyelv elsajátítása lehet a probléma, hanem a mikéntje. Az a régifajta nyelvtanítási módszer, mely szerint a gyerekek körbeülnek, óvó néni idegen nyelven (ámde magyaros kiejtéssel) kérdez, ovisok szépen a sorukra várva válaszolnak, azaz papagáj módra mondják vissza mindannyian ugyanazt – nos, ez valóban nem a legtökéletesebb helyzet.
 
De mi lenne az igazi? Vajda Zsuzsanna szerint figyelembe kellene venni az életkori sajátosságokat. Mi egy óvodába még nem járó, vagy azt éppen elkezdő kisgyermek legszembetűnőbb életkori sajátossága? Mindenki tudja, aki látott már életében ilyen korú csemetét: a mozgás! Ezt mindenképpen fel illetve ki kell használnunk. De a legfőbb kérdés: miért is akarna idegen nyelvet tanulni egy kisgyerek? Mert a lényeg az, hogy ő akarja, és ne kényszer legyen „órára” járni. Piaget, a fejlődéslélektan atyja szerint a gyermek legfőbb tevékenysége, hogy alkalmazkodik, csakis így érezheti jól magát. Humboldt német filozófus szerint a gyerekeket nem kell a nyelvre „tanítani”: egyszerűen meg kell teremteni a körülményeket ahhoz, hogy az szinte magától ráragadjon a gyerekre.
 
Ugye milyen egyszerűen hangzik? És mint mindig, ha valami egyszerűen hangzik, amint közelebb megyünk a dologhoz, azonnal  kiderül, hogy nem is olyan egyszerű...
 
 

Felhasznált irodalom:

  • Merten, Stephan: Wie man Sprache(n) lernt: Eine Einführung in die Grundlagen der Erst- und Zweitspracherwerbsforschung mit Beipielen für das Unterrichtsfach Deutsch. Frankfurt am Main, 1997
  • Oksaar, Els: Mehrsprachigkeit bei Kindern – eine Chance, kein Hindernis. www.nd-sh.de, letöltve: 2005.04.07.
  • Vajda Zsuzsanna: Sietetett gyermekek, http://mapszie.hu

Ha szeretnél emailben értesülni róla, amikor új cikk kerül fel az oldalra, íratkozz fel hírlevélre a Nyelvtanulás Kisgyermekkorban címsor alatt!

Szólj hozzá!

Kik azok a siettetett gyermekek?

2009.11.17. 10:39 kindergarten

Az előrelátó szülő tudja, hogy a korai nyelvtanulással megnöveli az esélyét annak, hogy gyermeke majdan két nyelvvizsgával hagyhassa el a középiskolát. A lelkiismeretes szülő azonban nem hagyja figyelmen kívül a komoly rádióműsorokban és a gyermekneveléssel foglalkozó újságokban véleményt nyilvánító szakértők véleményét sem, mely igen gyakran az, hogy nem szabad túl korán túlterhelni a gyerekeket, fölösleges, sőt káros is lehet a sok különóra. Közben már az első héten azt tapasztalja az óvodában, hogy megtelt az összes meghirdetett foglalkozás feliratkozási lapja, az összes ovis társ járni fog sportra, táncra, ovis németre vagy angolra...

 
A szülőben pedig kavarognak a kérdések: mi a fölösleges? Mi a sok? Mi a káros?
 
Vajda Zsuzsanna pszichológus „Siettetett gyermekek” című tanulmányában ír arról a jelenségről, amely tizenegynéhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, ma viszont szinte kötelező: az óvodáskor előtti fejlesztő foglalkozásokról. Melyik mai baba-mama páros nem próbált ki legalább egyet a hatalmas kínálatból: bébiúszás, mondókázás, éneklés, torna és táncfoglalkozás kicsiknek, babaangol, babanémet, babajóga, babaszínház...és még sorolhatnánk?
 
Vajda Zsuzsanna szerint leginkább a négy fal között unatkozó anyukáknak jelentenek megváltást ezek a foglalkozások, amelyekről a legjobb, mi elmondható, hogy „nem zavarja különösképpen a gyerekeket, bár 4-5 év alatt nem is igen érdekli őket.” A legnagyobb gondnak a pszichológus azt tartja, hogy a kicsik folyton foglalkoztatva vannak, és kevés idő marad a szabad tevékenységre.
Konkrétan kritizálja az Okosbaba portált, amely tanácsadásában részletezi, mikor, mennyit és hogyan beszéljenek a szülők a gyerekükhöz, ha azt szeretnék, hogy megtanuljon egy második nyelvet. Vajda véleménye az, hogy ez az útmutatás feladat-teljesítéssé alakítja a szülői viselkedést, ami nyilvánvalóan nem természetes állapot anya és gyermeke között.
 
De nem ő az egyetlen, aki rossz véleménnyel van az óvodáskorú vagy fiatalabb gyerekek „taníttatásáról”. Schüttler Tamás pedagógusokkal beszélgetve fogalmazza meg, hogy sokan elleneznek mindenféle tanulást a számlálástól a mesefoglalkozáson át a nyelvtanulásig. E felfogás hívei szerint a gyerek ráér majd az iskolában tanulni, addig „legyen gyerek”, és ne csináljon semmi mást, csak játsszon.
 
„A gyerek legyen gyerek és játsszon” – azt hiszem, ezzel minden szülő egyetért. Ugyanakkor szeretnénk, ha magzatunk minél jobb esélyekkel indulna az életben, ezért szeretnénk felvértezni mindenféle tudással és képességgel. Hogyan egyensúlyozhatunk azon a szűk mesgyén, ami a két véglet között húzódik? Mi számít „tanulásnak” és „tanításnak”, és mi az, amiről elmondhatjuk, hogy „csak úgy ráragadt a gyerekre”? És melyek azok az elvárások, amik túlzók, és melyek azok, amelyeket teljesítenünk kell? Vajda Zsuzsanna szerint „az életkori sajátosságokat figyelembe vevő szabadidő-tevékenységek önmagukban kedvezőek lehetnek, ha az arányuk nem lép túl egy bizonyos határt.”
 
Mik ezek az életkori sajátosságok? És hol a határ? Erről majd legközelebb...
 
 
Felhasznált irodalom:
  • Schüttler Tamás beszélgetése Haluska Gabriella, Bazsó Zoltánné, Kovács Judit részvételével: A nyelvtanulás más is lehet, mint idegen szöveg szavainak preparálása, in: Új Pedagógiai Szemle 2004.04.05., www.oki.hu, letoltve: 2009.03.31.
  •  Vajda Zsuzsanna: Sietetett gyermekek, http://mapszie.hu
Ha szeretnél emailben értesülni arról, amikor új cikk kerül fel az oldalra, íratkozz fel hírlevélre a Nyelvtanulás Kisgyermekkorban címszó alatt!

 

Szólj hozzá!

Címkék: német gyerekek angol fejlesztő káros óvodás foglalkozás túlterhelés ovis okosbaba különóra babaangol babanémet sietetett

Hogy működik a kétnyelvűség (2)?

2009.11.12. 10:53 kindergarten

Kétnyelvűnek nevezzük azokat az embereket, akik különösebb nehézség nélkül képesek két vagy több nyelven is kommunikálni, és az sem okoz problémát nekik, hogy egyik nyelvről a másikra váltsanak, ha a helyzet úgy hozza.

    •  

 
Csiszár Rita tanulmányában kitér rá, hogy  két (vagy több) nyelv általában nem azonos „erőt” képvisel. A domináns kétnyelvűeknél nagyobb a különbség, a balansz kétnyelvűeknél kisebb. Az eltérés azonban nemcsak a nyelvi kompetenciában, a „nyelvtudásban” mutatkozik meg: fontos az érzelmi kötődés is.
 
A világ tőlünk távol eső, ámde nagyobbik felén – Afrikában és Ázsia jelentős részén – az emberek számára természetes, hogy más nyelvet használnak a családban, mint az iskolában vagy a hivatalos helyeken. Az nyugat-európai és az amerikai bevándorlók és gyerekeik sem ugyanazt a nyelvet beszélik otthon, mint a tágabb környezetükben. Ezekre a nyelvhasználó csoportokra jellemző, hogy egymástól nem elszigeteltek: mindannyian ismerjük a filmekből a New Yorki kínai negyedet, és hallottunk a Németországban milliós számban élő törökökről is.
 
Stephan Döpke ír arról, hogy „elit kétnyelvűségnek” csúfolják egyesek azt a jelenséget, ami egyre gyakoribb a nyugati világban: amikor középosztálybeli családok gyermekei nevelkednek kétnyelvűen a szülők általában néhány évre tervezett külföldi munkavállalása vagy vegyes házasság miatt. A kétnyelvű nevelés itt az általában magasabb jövedelmű kategóriába tartozó szülők döntése, és nem kényszer, mint a beilleszkedni vágyó vendégmunkásoknál. Jellemző, hogy az ilymódon kétnyelvű családok izoláltak, nincs kapcsolatuk más hasonló családokkal, így a gyerekeknek kevés személlyel van lehetőségük a „gyengébb” nyelvükön kommunikálni. Általában a messze élő nagyszülőknél tett látogatások, illetve a célnyelvi országban töltött nyaralások javítanak a második nyelv erősítésében.
 
Hogy alakul ki ezekben a családokban a kétnyelvűség a gyerekeknél?
Francois Grossjean több változatot is felsorol:

 

  • Egy szülő – egy nyelv
  • Az egyik nyelven otthon beszélnek, a másikon a „külvilágban”: mindenhol máshol
  • A gyermek első életéveiben konzekvens módon csakis az egyik nyelven beszélnek, és később vezetik be a második nyelvet is.
  • A két nyelvet felváltva használják, attól függően, mit kíván meg a szituáció, a beszélgetőpartner vagy a helyszín
 
Vannak szülők, akik tudatosan, és vannak, akik ösztönösen választják ki, mikor, melyik nyelven szólalnak meg.
Harding és Rilez számol be arról, hogy sok szülő képtelen más nyelven szólni a gyermekéhez, mint a saját anyanyelvén, még akkor is, ha annak születése előtt másképp tervezte. Külföldön élő, ott házasodott emberek, akik jól érzik magukat új hazájukban és folyékonyan beszélik annak nyelvét, egyszercsak rádöbbennek, hogy egy hozzájuk érzelmileg ennyire közelálló emberhez, újszülött gyermekükhöz nem tudnak máshogy szólni, mint úgy, ahogy ők is hallották az első szavakat. Úgy érzik, mintha nem önmagukat adnák, mintha egy fal húzódna köztük és gyermekük között.
Számos pszichológus is megerősíti az ilyen érzéseket, ezért óva intenek attól, hogy gyermekünkhöz születésétől fogva egy számunkra idegen nyelven szóljunk. Olyan deficit keletkezhet így ugyanis szülő és gyermek kapcsolatában, amelyet nem pótolhat akárhány nyelvvizsga és a vakítóan csillogó karrier sem.
 
 
Felhasznált irodalom:
 
  • Csiszár Rita: A kétnyelvűség szociolingvisztikai dimenziói a bajorországi Európai Magyar Gimnáziumban (Kastl), Kissebségkutatás, 2004. 1. szám)
  • Döpke, S. (1992): One parent – one language. An interactional approach, Erwerb von zwei Sprachen in der frühen Kindheit. www.katrinchen.web.de, letöltve: 2005.04.07.
  • Grossjean, Francois(1982): Das bilinguale Kind. In: Life with two languages – an introduction to bilingualism, Havard University Press. www.katrinchen-web.de, letoltve: 2005.04.07.
  • Harding, E./ Rilez, Ph., 1992: The bilingual family. A Handbook for parents. CUP, Cambridge. Kap 5. www.katrinchen-web.de, letöltve: 2005.04.07.

Ha szeretnél emailben értesülni arról, ha új cikk kerül fel az oldalra, íratkozz fel hírlevélre a Nyelvtanulás Kisgyermekkorban címsor alatt!

 

Szólj hozzá!

Címkék: külföldi szülő kapcsolat gyermek nyelv egy anyanyelv nevelés házasság munkavállalás vegyes kétnyelvű

Hogy működik a kétnyelvűség (1)?

2009.11.10. 11:06 kindergarten

 

 
A világ lakosságának 70%-a több nyelvet használ a napi kommunikációja során. Afrika és Ázsia túlnyomó részén az emberek más nyelven beszélnek otthon a családban és a faluban, mást a városban, a hivatalokban vagy a piacon, az iskolában, és mást hallanak a televízióban is. 
 
Lehet, hogy ez ma furcsának tűnik nekünk, pedig a középkorban egész Európa többnyelvű volt, és még 100-150 évvel ezelőtt  is természetesnek számított, hogy nemcsak az értelmiség, hanem az egyszerű emberek is több nyelven értettek és beszéltek. Tegye föl a kezét, akinek nem akadt egy sváb dédnagymama vagy egy tót dédnagypapa a családjában! Na ugye?! :)
 
A többnyelvűség valahogy úgy működött, ahogy Thomas Mann leírja “A Buddenbrook ház” című regényében: az öreg konzul, Johann Buddenbrook üzletfeleivel az irodalmi németet, a Hochdeutschot, a társasági életben a franciát használta, de mikor igazán jól érezte és elengedte magát, a helyi nyelvjárást, a Plattdeutschot beszélte.
 
Ez a példa azt is mutatja, hogy a többnyelvűség nem jelenti azt, hogy az elsajátított nyelvek azonos szerepet töltenének be, vagy akár azonos súllyal szerepelnének az egyén életében.
 
Els Oksaar szerint – aki többnyelvűként fordult a téma kutatása felé – senki nem mondhatja el magáról, hogy azonos szinten “birtokolja” az összes általa ismert nyelvet. Oksaar beszámol személyes tapasztalatáról is: “A fiam 29 éves, és már iskoláskora előtt megtanult négy nyelven: észtül, svédül, németül és angolul. Azt, hogy nem lesz sok gondja az iskolában a franciával, előre lehetett sejteni. Én is többnyelvűként nőttem fel, de az észtet tartom az anyanyelvemnek. Hamburgban is észt nyelven beszélünk odahaza, és ha egyszercsak elkezdenénk németül vagy svédül beszélni egymáshoz, az olyan lenne, mintha megváltoznának a köztünk lévő érzelmi viszonyok. Merevvé és távolságtartóvá válna minden. Mert már annak is jelzésértéke van, hogy melyik nyelven szólalunk meg."
 
A különféle nyelvek általában különböző szituációkban használatosak, ahogyan azt Johann Buddenbrook példáján is láttuk. Ha száz évvel ezelőtt ez természetes volt, hogy az emberek a különféle helyzetekben más és más nyelvet használtak,  miért ne válhatna azzá a gyerekeink számára is? Eredeti, angol nyelvű változatban nézni a filmeket, együtt énekelni a slágerlistán szereplő dalokat az előadóval (nem halandzsanyelven, ahogy mi tettük annak idején :), németül beszélni az osztrák síparadicsomban és német egyetemen tölteni egy szemesztertmindez nem lehetetlen!
 
Felhasznált irodalom:
  • Oksaar, Els: Mehrsprachigkeit bei Kindern – eine Chance, kein Hindernis.        www.nd-sh.de, letöltve: 2005.04.07.
 

 

Szólj hozzá!

Hogyan tanuljon meg olvasni egy kétnyelvű gyerek (2)?

2009.11.03. 11:17 kindergarten

 

Craig Smith, a Kiotói Egyetem kutatója azt ajánlja, hogy a kétnyelvű gyerekek először a környezet nyelvén tanuljanak meg olvasni.
 
Más megközelítés szerint mindenki számára az a legjobb, ha az erősebb, domináns nyelvén ismerkedik meg először a betűkkel. Hiszen az olvasás elsajátítása önmagában is elég nehéz feladat lehet, ne nehezítsük hát tovább a nebuló helyzetét azzal, hogy másoknál jobban kell koncentrálnia arra, érti-e, amit olvas.
 
Mire iskolába kerül, a legtöbb kétnyelvű gyerek esetében a környezet nyelve válik dominánssá, így nem okoz neki több problémát az olvasás elsajátítása, mint egynyelvű társainak.
 
Mégsem mindig ilyen ilyen egyértelmű a helyzet. Más a szituáció, ha az egész család a kisebbségi nyelven beszél otthon, és a gyerek nem jár közösségbe iskolakezdés előtt. És mi van akkor, ha egy gyerek már óvodáskorában elkezd érdeklődni a betűk iránt, és történetesen akkor tesz fel az ABC-re vonatkozó kérdéseket, amikor édesanyja mesél neki könyvből azon a nyelven, amit a tágabb környezetben nem használnak?
 
Ilyen esetekben a szülő jól teszi, ha időben átgondolja, mit is tegyen, és azután konzekvensen tartsa magát döntéséhez.
 
Érdemes figyelembe venni, hogy a gyengébb nyelven való olvasás képessége elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy gyermekünk egy távoli országban élve is rendszeresen ápolja az idővel bizony óhatatlanul gyengébbé váló nyelvét.
 
A betűk segíthetnek abban, hogy a más nyelvi közösségben élő gyerekben ne alakuljon ki az az érzés, hogy a második nyelve valami haszontalan, különcködő dolog.
 
A pbs.org tanácsadó oldal gyakorlati tanácsokat is ad ahhoz, milyen különféle módokon nyújthatjuk gyermekünknek újból és újból azt az érzést, hogy a második nyelve is értékes dolog, amely által örömteli élményekhez juthat. Nem csak szépirodalmat olvastathatunk vele – a kedvenc étel elkészítése szakácskönyv vagy a messze élő nagyi kézzel írott receptje alapján talán még többet is segíthet, ha azt szeretnénk elérni, hogy csemeténk valódi kíváncsisággal hajoljon a számára valószínüleg nehezebben olvasható szöveg fölé.
 
Smith cikkében utal rá, hogy több kutató is azon a véleményen van, hogy az olvasást nem kell különösebben tanítani: ugyanúgy „ráragadhat” a gyerekre, mint a beszélt nyelv, amennyiben az olvasás a család mindennapjainak természetes része.
 
A nehézség talán nem is az, hogy megtanuljon egy gyerek a kevesebbet használt nyelvén olvasni és írni, hanem az, hogy azt rendszeresen gyakorolja, így ne fejlődjön az vissza.
 
Ez a szülő igazi és hosszabbtávú feladata: éveken keresztül megadni a gyermekének a lehetőséget, hogy használhassa gyengébbik nyelvét írott formában is. Ebben nagy segítséget jelentenek azok a közösségek, amelyek összefogják a kisebbségi nyelvet használók gyermekeit, és országismeret, népszokások oktatása, de akár hittanóra vagy egyéb „ürügy” okán rendszeres nyelvhasználatra sarkallják a gyereket.
 
 
 
Felhasznált irodalom:
  • Smith, Craig: Teaching Japanese-English Bilingual Children to Read English at Home
       http://igeslj.org/Articles/Smith-Bilingual.html, letöltve: 2009.10.26.

Ha szeretnél értesülni arról, mikor kerül fel új cikk az oldalra, íratkozz fel hírlevélre a Nyelvtanulás Kisgyermekkorban cím alatt!

 

1 komment · 1 trackback

Címkék: olvasás tanulás nyelv írás kétnyelvű domináns gyengébb

Hogyan tanuljon olvasni egy kétnyelvű gyerek (1)?

2009.10.30. 11:35 kindergarten

 
Miközben a modern szak-irodalomnak hála
bátran vágunk bele gyermekünk két nyelven való nevelésébe, nem árt, ha néha azért megállunk egy pillanatra, és elgondolko-dunk. Van ugyanis néhány olyan dolog, amellyel jobb óvatosnak lenni.
 
 
Ilyen az olvasás-írás tudományának elsajátítása.
 
 Manapság, amikor a diszlexia látszólag úgy terjed, mint valami ragályos betegség, az iskolás gyerekek többsége pedig messziről elkerüli a könyvtáraknak még a környékét is, egy szülő sem engedheti meg magának, hogy ezen a területen hibázzon.
A kétnyelvű gyerekek olvasás-írás tanulásával korábban kevés kutatás foglalkozott, vagy ha mégis, akkor azok egy idegen országban bevándorló családok gyermekeire koncentráltak. Nekik sokáig nem volt más lehetőségük, minthogy a környezet nyelvén tanuljanak az iskolában. Azt hiszem, senki számára nem meglepő, hogy nem ők nyerték sorra a szépolvasási versenyeket. Persze ennek a hátteréhez az is hozzátartozott, hogy ezek a gyerekek általában alacsonyabb társadalmi presztizsű rétegekbe tartoztak, ahonnan a körülmények miatt az egynyelvű gyerekekből is ritkán válnak nemzetközi hírű agykutatók.
 
Ma már akadnak szakemberek, akik a középosztálybeli, vegyes házasságból származó vagy a szülők munkája miatt ideiglenesen külföldön élő családokban élő gyerekek felé fordultak.
 
Craig Smith a Kiotói Egyetem kutatójaként jegyzett cikkében gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva ír a témáról, konkrétan arról, hogy érdemes olvasni tanítaniuk otthon a szülőknek a japán-angol kétnyelvű gyerekeket.
 
Smith szerint egy Japánban élő gyerek számára a legjobb, ha először japánul tanul meg olvasni. Ennek pedig nagyonis gyakorlatias és meggyőzőnek tűnő okai vannak: az összes írott szó és szöveg, amellyel egy kisgyerek nap, mint nap természetes módon találkozik, a környezet nyelvén íródik. Az utcatáblák feliratai, a konyhában kipakolt liszt, tej és sok más élelmiszer csomagolásán lévő szövegek, a tévéadókon a különböző feliratok – csupa olyan dolog, ami talán nem jut eszünkbe, amikor csemeténk jövőbeni olvasásoktatásán elmélkedünk, mégis biztosak lehetünk benne, hogy ő majd ezeken próbálgatja oroszlánkörmeit, amint megtanulta az első betűket.
 
Zavart keltene benne, ha ebben az időszakban, amikor büszkén gyakorolná újonnan megszerzett tudományát, rendre azt hallaná tőlünk, hogy „ezt még nem tudod elolvasni, ez a másik nyelven van.” Pedig arra lenne szüksége, hogy növeljük az önbizalmát azzal: „Látod, már ezt is el tudod olvasni!”
 
Felhasznált irodalom:
Smith, Craig: Teaching Japanese-English Bilingual Children to Read English at Home
 
Ha szeretnél emailben értesülni róla, amikor új cikk kerül fel az oldalra, iratkozz fel hírlevélre a Nyelvtanulás Kisgyermekkorban címszó alatt!
 

 

4 komment

Címkék: olvasás tanulás írás diszlexia kétnyelvű

Mire jó a kétnyelvűség (2)?

2009.10.26. 15:48 kindergarten

 
Els Oksaar nyelvészprofesszor előadásában három dologra hívja fel a figyelmet azzal kapcsolatban, miért is az, ha egy gyerek több nyelven nő fel:
 
  1. Elősegíti az analitikus (elemző) gondolkodást, ezáltal pozitív hatással van az intellektusra.
  2. irányítja a figyelmet a világban rejtőző apró részletekre és különbségekre.
  3. Megkönnyíti a további idegen nyelvek elsajátítását.
 
(Csak zárójelben jegyezném meg, hogy elméletét a professzornő személyes életével is alátámasztja: észt szülők gyermekeként Svédországban nőtt fel, Stockholmban járt egyetemre, ahol germanisztikát, anglisztikát és szlavisztikát tanult, majd Németországban általános nyelvészeti, fonetikai és kommunikációelméleti tanulmányokat folytatott. Végül világszerte elismert nyelvésszé vált. Úgy tűnik tehát, hogy esetében elmondható, hogy a kétnyelvű gyerekből valóban 1. kitűnő intellektusú, elemző gondolkodású, 2. a részletekre odafigyelni képes, 3. további nyelveket elsajátítani tudó felnőtt vált... :)
 
Hogyan fejleszti a kétnyelvűség az analitikus gondolkodást?
Előadásában Els Oksaar a következő példát említi:
A Hamburgi Egyetemen kutatásokat végeztek olyan gyerekekkel, akik többnyelvűen nőnek fel.
Amikor egy német-svéd kétnyelvű gyerek felteszi azt a kérdést, hogy „Miért mondjuk azt németül a kerti virágokra és a fák virágzatára azt, hogy Blume és Blüte, svédül pedig csak azt, hogy blomma?”, akkor nyilvánvaló jelét adja annak, hogy a környezetében tapasztalt dolgokat analizálja, elemzi, sőt, összehasonlításokat végez. Ezt nevezzük elemző gondolkodásnak, amelyet a pszichológusok igazából csak nagyobb gyerekeknél figyeltek meg – pedig íme, létezhet már írni-olvasni még nem tudó kisgyerekeknél is.
 
Azt hiszem, magyar anyanyelvűeknek szükségtelen külön hangsúlyozni, hogy számunkra gyakorlatilag bármely idegen nyelv elsajátítása megkönnyíti a továbbiak tanulását. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsalád tagjaként amolyan unikumnak számít, mivel nem tartozik se a germán, se a latin, se a szláv nyelvek közé, így aztán kevés hasonlóságot mutat a világnyelvekkel. És ez nem csak a szókincsre érvényes, hanem a mondatszerkezetekre, nyelvtani rendszerekre, az egész gondolkodásra. Jusson csak eszünkbe az oly sok nyelvben előforduló to have – to be, haben – sein, etre - avoir igepár, vagy például a tizenkettőig való számolás.
 
Csak nyerhetünk a dologgal!
 
 
Felhasznált irodalom:
 
  • Oksaar, Els: Mehrsprachigkeit bei Kindern – eine Chance, kein Hindernis. www.nd-sh.de, letöltve: 2005.04.07.
  • de.wikipedia.org/wiki/Els_Oksaar

Ha szeretnél emailben értesülni arról, ha új cikk kerül fel az oldalra, íratkozz fel a hírlevélre fönt a Nyelvtanulás kisgyermekkorban cím alatt!

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek kétnyelvű kétnyelvűség német svéd

Mire jó a kétnyelvűség (1) ?

2009.10.21. 11:23 kindergarten

Ez a kérdés szinte feleslegesnek tűnik kicsiny hazánkban, ahol egy olyan nép tagjaként éldegélünk, melynek nemzeti nyelve nemhogy nem tartozik a világnyelvek közé, de mégcsak nem is igen rokon egyikkel sem. Idegen nyelvek elsajátítása nélkül nagyjából lehetetlen labdába rúgnunk, ha szűknek érezzük az országhatárokat, vagy ha egyszerűen szeretnénk hozzájutni olyan információkhoz, amelyek - eléggé el nem ítélhető módon - nem magyarul jelennek meg a Föld valamely pontján.
 
Elsősorban azért tehát a kétnyelvűség számunkra, mert így megérthetünk olyanokat is, akik nem a szomszéd házban vagy még annál is közelebb laknak.
 
Mégis vizsgáljuk meg a kérdést alaposabban, hátha valaki nagyon hozzászokott már a 2in1 termékekhez, és nem elégszik meg a nyelvtudással, kapcsolt ajándékot is szeretne hozzá kapni.
 
Örömmel jelenthetem, kapcsolt ajándék is van a csomagban! :)
 
Csiszár Rita kétnyelvű középiskolásokat kérdezett arról, mit gondolnak arról, milyen előnyökkel járt számukra az, hogy a magyaron kívül egy másik nyelvben is otthon érzik magukat. Kiderült, hogy a fiatalok igen gyakorlatiasan gondolkoznak: arra számítanak, hogy könnyebben alakítanak ki hasznos kapcsolatrendszereket és jobbak lesznek a karrierlehetőségeik, mint egy nyelven beszélő társaiknak. Fontosnak tartják azt is, hogy „két országban is otthon érezheti magát az ember”, illetve „több kultúrához tartozik az ember, többet ismer, nagyobb a látóköre”.
 
Mindez olyan haszon, amelyre a felnőtt életben számíthatunk. De elég ez nekünk? Nem, ugye?! Azt szeretnénk, ha szemünk fénye már egészen apró korában fejlesztő és okosító hatásoknak lenne kitéve! :)
 
Els Oksaar nyelvész professzor előadásában három dologra hívja fel a figyelmet azzal kapcsolatban, miért is jó az, ha egy gyerek több nyelven nő fel:
 
  1. Elősegíti az analitikus (elemző) gondolkodást, ezáltal pozitív hatással van az intellektusra.
  2. Ráirányítja a figyelmet a világban rejtőző apró részletekre és különbségekre.
  3. Megkönnyíti a további idegen nyelvek elsajátítását.
 
Ez már valami, nem igaz?! Szerintem a fenti három pont egy külön cikkecskét is megér a részemről, úgyhogy részletesebben legközelebb...
 
 
 
Felhasznált irodalom:
 
  • Csiszár Rita: A kétnyelvűség szociolingvisztikai dimenziói a bajorországi Európai Magyar Gimnáziumban (Kastl), Kissebségkutatás, 2004. 1. szám)
  • Oksaar, Els: Mehrsprachigkeit bei Kindern – eine Chance, kein Hindernis. www.nd-sh.de, letöltve: 2005.04.07.

     

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek fejlesztő kétnyelvű kétnyelvűség

Mi az a kétnyelvűség?

2009.10.12. 22:07 kindergarten

A kétnyelvűség nem valami ritka, bizarr betegség. Ellenkezőleg: gyakoribb, mint hinnénk, és sokak szerint nagyon is hasznos dolog!

 
Íme, egy pontos definíció, amit Csiszár Rita használ cikkében Francois Grossjean  nyelvészprofesszorra hivatkozva:
„A kétnyelvűség két (vagy több) nyelv rendszeres használata, kétnyelvűek pedig azok az emberek, akiknek mindennapi életük során szükségük van két (vagy több) nyelvre, és ezeket használják is.”
 
Ez a definíció a nyelvhasználat gyakoriságát és szükségességét veszi figyelembe.
Jó, jó, mondhatjuk erre, de hol marad a nyelvtudás szintjének vizsgálata? Merthogy nyelvvizsgaorientált gondolkodásunk szerint egy idegen nyelv elsajátításának egyetlen mérőműszere, egyben célja mi is lehetne más, mint : A Nyelvvizsga?!
 
Ki az, aki kétnyelvűnek tekinthető? Csakis az, aki anyanyelvi szinten ismeri mindkét nyelvet? Vagy esetleg ez sem elég? Ismernie kell a kultúrát, szokásokat is? Vagy legyünk kevésbé szigorúak, és érjük be annyival, ha valaki „csupán” ért egy nyelven, de nem beszél? Lehet, hogy minden nap komoly szakcikkeket olvas, de megszólalni nem szívesen szólal meg – tehát napi szinten használja a nyelvet, beszélni azonban nem tud.
 
Egyáltalán ki dönti el, hogy valaki tényleg anyanyelvi szinten birtokol egy nyelvet? Ő maga, aki ezt állítja magáról? Ezt ugyanis igencsak nehéz objektív szempontok alapján mérni. Itt már nemcsak arról van szó, hogy megfelelelően használja-e az igeidőket, vagy milyen nagy a szókincse. Azt könnyű lenne tesztelni.
 
A nyelv határtalan dolog. Van számtalan olyan szakterület, amelynek szókincsét nem ismerem az anyanyelvemen. Mindenki emlékszik még a „Vészhelyzet” című sorozat első epizódjaira – milyen sokkoló volt a rengeteg orvosi kifejezés, ugye? Csak kapkodtuk a fejünket, hogy tudjuk követni az eseményeket. Jó, jó, persze, ez a szakzsargon, tudom, nem muszáj ismernünk. De ugyanígy érzik magukat néha a tinédzserek szülei is, akik a saját gyerekeik diáknyelvét nem értik.
 
EGYIKÜNK SEM BIRTOKOL EGYETLEN NYELVET SEM TÖKÉLETESEN! És akkor még nem beszéltünk a nyelv és a gondolkodás szinte megfoghatlan részeiről: érzésekről, amelyeket bizonyos nyelvi fordulatok keltenek bennünk, és amelyek miatt igazán a sajátunknak érezzük az anyanyelvünket. Nem lehetetlen viszont, hogy házastársunk (hajjajj!), szomszédunk, kollégánk stb. valami egészen mást ért a kimondott szó alatt, mint mi – pedig ugyanaz az anyanyelvünk, és mind a ketten úgy érezzük, hogy az anyanyelvünket elfogadható szinten ismerjük.
 
Els Oksaar, az észt származású, Svédországban felnőtt, és ma Németországban élő és dolgozó nyelvészprofesszornő szerint a világ lakosságának 70%-a használ nap, mint nap egynél több nyelvet a mindennapi élet során. A gyerekeknek pedig több, mint a fele pedig más nyelvet hall az iskolában a tanítójától, mint otthon a szüleitől.
 
Megdöbbentő, ugye? Vagy legalábbis meglepő. Hiszen mi itt Magyarországon felkapjuk a fejünket, ha két nyelven beszélő kisgyerekkel találkozunk. Pedig lám, ha máshová, pl. Svédországba, Belgiumba, Erdélybe, Quebecbe, bárhová Afrikába, vagy Ázsia nem jelentéktelen méretű részeibe stb. stb. születtünk volna, azt tartanánk elképzelhetetlennek és furcsának, hogy valaki az élete során csupán egyetlen egy nyelven legyen képes kommunikálni embertársaival.
 
 
Felhasznált irodalom:
 
  • Csiszár Rita: A kétnyelvűség szociolingvisztikai dimenziói a bajorországi Európai Magyar Gimnáziumban (Kastl), Kissebségkutatás, 2004. 1. szám)
  • Oksaar, Els: Mehrsprachigkeit bei Kindern – eine Chance, kein Hindernis. www.nd-sh.de, letöltve: 2005.04.07.

Ha érdekel a téma, és szeretnél rendszeresen olvasni a kisgyermekkori nyelvtanulásról, iratkozz fel hírlevélre! Kattints fent a "Nyelvtanulás Kisgyermekkorban" főcím alatt a kék FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE címszóra és küldj nekem egy emialt, így hetente értesítést kapsz az új cikkekről!

 

1 komment

Címkék: nyelvvizsga szint anyanyelvi kétnyelvűség

Bevezetés

2009.09.28. 11:29 kindergarten

 

Gondolatok a kisgyermekkori nyelvtanulásról

 
 
 
NYELVEKET TUDNI KÖTELEZŐ – ezért sok szülő gondolja azt, hogy minél hamarabb kezdi gyermeke a nyelvtanulást, annál jobb. A pszichológusok egy része azonban óva int a kicsik túlságosan korai dresszírozásától. Nemcsak a túlterhelés veszélyére figyelmeztetnek, hanem néhányan azt is állítják, a korai idegennyelvtanulás káros is lehet az anyanyelvi fejlődésre.
 
Nehéz döntenie a lelkiismeretes szülőnek, aki természetesen csakis a legjobbat szeretné a csemetéjének. Kinek higgyünk? A lapokban publikáló, népszerű gyermekpszichológusnak és a saját, jól ismert óvónéninknek, akik feleslegesnek, sőt, esetleg egyenesen rombolónak tartják az ovis angol és németórákat, vagy a (nálunk) új, és robbanásszerűen terjeszkedő iparág reklámszlogenjeinek, amelyek „játékos nyelvi fejlesztést”, tökéletes kiejtést, sőt, mit több -  nem kevés magabiztossággal - sikeres életutat ígérnek, amennyiben az ő tanfolyamukra fizetjük be szemünk fényét?
 
Szép magyar mondás szerint „Az okos ember más kárán tanul”. A japánok az ellenkező irányból közelítik meg a problémát, és ellesik más népektől sikerük titkát, hogy aztán azt a tökélyre fejlesszék. Nyissuk ki mi is szemünket-fülünket, és próbáljuk információkat szerezni olyanoktól, akik már előttünk elindultak a korai idegennyelv tanulás útján. Visszafordultak vagy célba értek? Biztos, hogy sokat tanulhatunk a példájukból.
 
Persze egy-két egyéni tapasztalat nem mérvadó – mondaná egy igazi tudományos kutató :)  , ráadásul ismerőseink szubjektív tapasztalatai lehet, hogy csalóka információt adnak: hiszen az én gyerekem sokkal okosabb és ügyesebb, mint a szomszéd Pistike, mi biztosan könnyebben vettük volna az akadályokat :)
 
De léteznek-e a világban olyan nagy tömegben idegen nyelvet már korai gyermekkorban elsajátító emberek, akiknek a példája akár tudományos szempontból is mérvadó lehet számunkra? Igen, szerencsénkre akadnak bőven. S hogy kik ők? A kétnyelvűen felnőtt gyerekek. Mi az a kétnyelvűség? Nem valami újonnan felfedezett, bulvár magazinba illő exotikus betegség. Nagyon is régi, és nagyon is természetes emberek milliói számára, évezredek óta.
 
Legyünk japánok! És lessük el a kétnyelvűek "technológiáját"! :)
 
 

5 komment

Címkék: nyelvtanulás fejlesztés játékos nyelvi idegennyelv korai ovis kétnyelvű kétnyelvűség babaangol babanémet kisgyermekkorban ovisnémet