HTML

nyelvtanulás kisgyermekkorban

Elméleti hátország és gyakorlati példatár azoknak a szülőknek, akik szeretnék, ha gyermekük egynél több nyelvben is otthon érezné magát.

Friss topikok

Elérhetőség

anettskindergarten@gmail.com

Címkefelhő

Anyanyelvünk a szívünkből szól

2009.12.07. 10:47 kindergarten

Elisabeth Jankowski Németországban született, de már több, mint harminc éve Olaszországban él, a Veronai Egyetem tanára. Filozófusnőként megfogalmazott gondolatait annyira szépnek találom, hogy nem tudok egyszerűen csak hivatkozni rá: muszáj volt lefordítanom a sorait, hogy minden kommentár nélkül megoszthassam másokkal is. Azt hiszem, egy blog nem alkalmas arra, hogy hosszabb szövegeket tegyünk fel rá, ezért csak néhány rövidebb bekezdést mazsoláztam ki abból a tanulmányból, mely varázslatos hatással volt rám - remélem, hogy a varázslat így is érezhető lesz!

 
"Amikor az újszülött még homályos tekintetével a világ számára még semmit sem jelentő „tartozékait” pásztázza, pillantása találkozik az édesanyjáéval. Az anya szemei, amelyek kisbabáját csodálják, a pici tekintetét érdekes és szép dolgokra irányítják, amelyek mintegy a semmiből tűnnek elő, és varázslatos hatással bírnak. Ezt a varázslatot az édesanya a nyelv segítségével éri el, a varázslat lényege azonban mégsem a nyelv maga, hanem a gyermekben élő vágy, hogy megismerje ezt a számára még teljesen idegen világot.
 
 
A varázslat hatására a tárgyi világ az anya számára is megváltozik, s olyan transzcendentális tartalommal telik meg, amely ebben a formájában eleddig az ő számára is ismeretlen volt. Az édesanya rácsodálkozik az őt körülvevő világra, melyben úgy tűnik, minden újraindul, a kezdetektől. Ez a rácsodálkozás „ráragad” az anyáról gyermekére, és a szemük láttára teremti újra körülöttük a világot nap, mint nap. A dolgok létezésének egyetlen célja van: a gyermek számára jönnek létre, különben semmi értelmük nem lenne. A cica azért van, hogy a kicsi megsimogathassa, a kutya, hogy pacsit adhasson neki, a virág, hogy beleszagolhasson és azután nagyot hapcizhasson. Minden a gyermekért van, hiszen az anya mindent vele hoz kapcsolatba.
 
A pici az anyaméhben csak az anyával volt kapcsolatban, az ő része volt, most azonban a külvilág felé fordul. Mostantól a külvilágot kell kapcsolatba hozni a gyermekkel. Az anya láthatatlan mozdulatokkal hozza létre a világhoz kötődő bonyolult hálót, melynek középpontjában a gyermek áll. Ez a hálózat a nyelv segítségével épül fel, amely sokkal több annál: érintés, kötődés, terelgetés, puszik és szeretgetés."
 
(...)
 
"Elképzelni sem tudjuk az emberi kapcsolatok működését a beszéd nélkül, pedig nem a beszéd, vagyis a nyelv az egyetlen feltétele a két ember között létrejövő kapcsolatnak. Épp ellenkezőleg: ha csakis a nyelv a kommunikáció eszköze, minden más kizárva, tehát hiányzik az érintés, ennek következtében pedig a kifelé és befelé figyelés, a tudatalatti bevonása.
 
A közép-afrikai dogon törzs filozófiája szerint egyes szavak sajátja egy bizonyos „olaj” - de nem minden szóé. Ez az „olaj” az, amit mi úgy tudunk megmagyarázni, hogy egyes szavaink telítettek lehetnek olyan tapasztalatokkal, amelyeket életünk során szereztünk. Ezekben benne van mindaz az érzelem, amelyet a szóhoz magához illetve az életben egyébként is megszerzett tapasztalataihoz köti a beszélőt.
Anyanyelvünk minden egyes szava ilyen. Csakis a más emberekkel szövődő kapcsolataink által él, és a saját bensőnk legmélyéről fakad."
 
(...)
 
"Édesanyánk nyelve nem csupán egy nyelv: a létezésünk alapja. Anyanyelvünk elsajátításának mikéntjét később a feledés homálya fedi. Egyikünk sem emlékszik rá, hogy tanultunk meg beszélni, hogyan sajátítottuk el az első szavakat. Ezt a nyelvet valójában úgy tanultuk meg, hogy nem tettünk érte semmit, nem akartuk, nem volt választási lehetőségünk, nem voltunk tudatában a jelentőségének, se a szabályoknak, se a nyelvtannak és legfőképp senki sem fordítta nekünk a szavak jelentését. Éppen ezért az anyanyelvünk a tudatunk megközelíthetetlen szféráiban fészkel, betölti egész testi valónkat, behatol az álmainkba, de leginkább minden alkotó cselekedetünkbe. Az anyanyelv nem csupán szavak összessége. Befolyásolja érzéseinket, mozgásunkat, légzésünk ritmusát, a mimikánkat, hangszínünket, azt, ahogy nevetünk, ahogy a tekintetünket irányítjuk, ahogy kezet fogunk másokkal. Amikor az anyanyelvünket elsajátítottuk, a tanulási folyamat még a test mozdulataiból indult ki, amikor még nem alakult ki az énképünk."
 
(...)
 
"Kora gyermekkorban a képek és hangok olyan összjátéka fejlődik ki, amely azokhoz a tapasztalatokhoz kötődik, amelyeket a gyermek az anya által és az anyával együtt szerez. Ez a folyamat csakis az anya saját anyanyelvén mehet végbe, mivel ő maga csakis ebben a nyelvben birtokolja a prozódia, a szemantika, a fonetika és a gesztikuláció legapróbb finomságait. Nem hiányozhat a nyelv elsajátításának legelső lépcsőfoka, mivel az minden későbbi illetve a korai nyelvelsajátítás alapja. Nem véletlen, hogy a kisgyermekeket mindenütt ölbe veszik az édesanyák, és a testkontaktus, hangok, képek és szavak által „tanítják” őket. Gondoljunk csak a mondókákra!"
 
(...)
 
"Az anyanyelvünk a „legjobb” nyelvünk, amelyen a legtökéletesebben tudjuk magunkat kifejezni. Ha más nyelven beszélünk a gyermekeinkhez, soha nem lehet olyan szoros, teljes és bensőséges a kapcsolatunk velük, mintha a saját anyanyelvünkön tennénk ugyanezt."
 
forrás: 
 

 

6 komment

Címkék: újszülött világ nyelv anyanyelv baba idegen édesanya megismerése

A bejegyzés trackback címe:

https://nyelvtanulaskisgyermekkorban.blog.hu/api/trackback/id/tr931579804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alexandra Sydneyből · http://alexandragasztroblogja.blogspot.com/ 2009.12.10. 09:36:35

Kár, hogy az eredeti anyag németül van - bár tanultam németül, már nem beszélem a nyelvet.
Nagyon szépen megfogalmazott gondolatok, szívesen elolvasnám az egészet
El sem tudom képzelni, hogy ne beszéljek az anyanyelvemen a fiamhoz. Szerintem ez nem a nyelvtudás szintjén múlik. Azokat a becézéseket, melyeket a szüleimtől hallottam, nem lehet angolra lefordítani.
Érdekes, hogy ha a szüleimmel beszélek magyarul, már nehéz mindent magyarul mondani (az agyam egyszerűen angolul akar beszélni); keresem a szavakat, a helyes kifejezéseket. Viszont ha a fiamhoz beszélek, akkor ez nem okoz gondot. Lehet, hogy csak azért, mert hozzá nem akarok bonyolult mondatokban fogalmazni...?
Kértem az anyósomat, hogy nyugodtan beszéljen németül az unokájához (neki ez az anyanyelve), de persze csak néha szól hozzá németül, ami így semmit sem használ. Bár hogy is várhattam volna, hogy konzekvens legyen, amikor a saját gyerekeihez sem beszélt annak idején németül! El sem tudom képzelni, mit csinált, amikor picik voltak és becézte (?) őket.

Új hír: a 8 és fél hónapos kisfiam két napja kimondta, hogy "apa", utána hogy "daddy", majd hogy "papa" :))) Így, ebben a sorrendben (az "apa"-t megismételte az ösztökélésemre, a "daddy"-t pedig engem utánozva mondta ki)
Úgyhogy a férjemet már háromféle képpen tudja szólítani, engem meg még sehogy sem :))) Na jó, időnként mond valami "mamamama"-t.
Mi nem szoktuk mondani, hogy "apa", csak nagyon ritkán, a "papá"-t meg egyáltalán nem. Szóval érdekes ez, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Azért hívjuk apát apának, mert ez a gyerekek egyik első szava vagy azért, monják a gyerekek ezt, mert sokat hallják és könnyen kiejthető? A mi esetünkben inkább az első állítás lehet az igaz.

kindergarten · http://nyelvtanulaskisgyermekkorban.blog.hu 2009.12.10. 12:13:31

@AlexaKen: Kedves Alexandra! Nagyon érdekes dolgokat írtál.

Elisabeth Jankowski cikke folytatásában arról ír, milyen problémákhoz vezethet, ha egy anya nem a saját anyanyelvén beszél a gyermekéhez. Arra gondoltam, ezt már nem publikálom itt, nem akarván senkit rémisztegni - vagy mégis meg kellene tennem?

Szerintem sok oka lehet, ha valaki az új hazája nyelvén szól a gyerekéhez - lehet, hogy azt hiszi, ezzel jót tesz, ha nem tudja, milyen negatív hatással járhat ez. Ezért érdemes kicsit utánaolvasni a dolgoknak... :)

Gratulálok az első kimondott szavakhoz! :)Hát igen, az én lányom is előbb mondta az "apu"-t, mint az "anyu"-t... Azt írod, nem szoktátok használni az "apa" szót. Hogy nevezed a férjedet a kisfiad előtt, amikor pl. hazajön, vagy amikor elmegy és integettek neki?
Az én kisfiam most múlt egy éves, de egyelőre leginkább az univerzális "öö" hanggal jelöl mindent. :)

Már korábban is meg akartalak dícsérni, hogy milyen szépen írsz magyarul. Nem tudom, mióta élsz kint, de a külföldön élő ismerőseimen azt veszem észre, hogy a magyar helyesírás az első, amit elfelejtenek... talán a magyar mesék olvasása segít Neked? :)

további szép napot,
Anett

Alexandra Sydneyből · http://alexandragasztroblogja.blogspot.com/ 2009.12.11. 01:18:26

@kindergarten:
Ó, még csak most lesz két éve, hogy kint élek :) Egyébként a helyesírást tényleg könnyű elfelejteni, legalábbis részben. Nekem az egybeírjuk-különírjuk okoz gondot.

Szerencsések vagyunk, mert a férjem itthon dolgozik (bár van ennek hátránya is), így nincs szokásos búcsúzkodás. Mivel ő ausztrál és egyáltalán nem beszél magyarul, daddynek hívjuk. Én azért vagyok maminak hívva, mert az univerzális.

kindergarten · http://nyelvtanulaskisgyermekkorban.blog.hu 2009.12.11. 13:24:40

@AlexaKen: Valószínüleg én sem írok mindig mindent tökéletesen, pedig én Magyarországon élek :)
Már meg akartam Tőled kérdezni, hogy ismered-e D.Tóth Kriszta írásait a kislányáról, Loláról? Az apuka náluk is daddy, mivelhogy angol. Szóval ő is írt néhány cikket a kétnyelvűségről, saját tapasztalatokat, speciálisan az angol-magyar kétnyelvűségről.

Alexandra Sydneyből · http://alexandragasztroblogja.blogspot.com/ 2009.12.14. 01:30:38

@kindergarten: csak futólag ismerem DTK írásait. A kétnyelvűségről szóló cikkeiről még egyáltalán nem hallottam, de kiváncsivá tettél.

Raky1 2010.02.12. 14:16:17

A Nők Lapjában szokott megjelenni DTK írása, én is érdeklődve olvasom.