Els Oksaar nyelvészprofesszor előadásában három dologra hívja fel a figyelmet azzal kapcsolatban, miért is jó az, ha egy gyerek több nyelven nő fel:
- Elősegíti az analitikus (elemző) gondolkodást, ezáltal pozitív hatással van az intellektusra.
- Ráirányítja a figyelmet a világban rejtőző apró részletekre és különbségekre.
- Megkönnyíti a további idegen nyelvek elsajátítását.
(Csak zárójelben jegyezném meg, hogy elméletét a professzornő személyes életével is alátámasztja: észt szülők gyermekeként Svédországban nőtt fel, Stockholmban járt egyetemre, ahol germanisztikát, anglisztikát és szlavisztikát tanult, majd Németországban általános nyelvészeti, fonetikai és kommunikációelméleti tanulmányokat folytatott. Végül világszerte elismert nyelvésszé vált. Úgy tűnik tehát, hogy esetében elmondható, hogy a kétnyelvű gyerekből valóban 1. kitűnő intellektusú, elemző gondolkodású, 2. a részletekre odafigyelni képes, 3. további nyelveket elsajátítani tudó felnőtt vált... :)
Hogyan fejleszti a kétnyelvűség az analitikus gondolkodást?
Előadásában Els Oksaar a következő példát említi:
A Hamburgi Egyetemen kutatásokat végeztek olyan gyerekekkel, akik többnyelvűen nőnek fel.
Amikor egy német-svéd kétnyelvű gyerek felteszi azt a kérdést, hogy „Miért mondjuk azt németül a kerti virágokra és a fák virágzatára azt, hogy Blume és Blüte, svédül pedig csak azt, hogy blomma?”, akkor nyilvánvaló jelét adja annak, hogy a környezetében tapasztalt dolgokat analizálja, elemzi, sőt, összehasonlításokat végez. Ezt nevezzük elemző gondolkodásnak, amelyet a pszichológusok igazából csak nagyobb gyerekeknél figyeltek meg – pedig íme, létezhet már írni-olvasni még nem tudó kisgyerekeknél is.
Azt hiszem, magyar anyanyelvűeknek szükségtelen külön hangsúlyozni, hogy számunkra gyakorlatilag bármely idegen nyelv elsajátítása megkönnyíti a továbbiak tanulását. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsalád tagjaként amolyan unikumnak számít, mivel nem tartozik se a germán, se a latin, se a szláv nyelvek közé, így aztán kevés hasonlóságot mutat a világnyelvekkel. És ez nem csak a szókincsre érvényes, hanem a mondatszerkezetekre, nyelvtani rendszerekre, az egész gondolkodásra. Jusson csak eszünkbe az oly sok nyelvben előforduló to have – to be, haben – sein, etre - avoir igepár, vagy például a tizenkettőig való számolás.
Csak nyerhetünk a dologgal!
Felhasznált irodalom:
- Oksaar, Els: Mehrsprachigkeit bei Kindern – eine Chance, kein Hindernis. www.nd-sh.de, letöltve: 2005.04.07.
- de.wikipedia.org/wiki/Els_Oksaar
Ha szeretnél emailben értesülni arról, ha új cikk kerül fel az oldalra, íratkozz fel a hírlevélre fönt a Nyelvtanulás kisgyermekkorban cím alatt!
