De biztos-e, hogy angolul kell először megtanulni? Biztosan csakis az angol lehet az első idegen nyelv?

 

Mert ugye CSAK ANGOLUL tudni nem elég. Már ma több egyetemen két nyelvvizsga a követelménye a diploma kiadásának ugyebár...

 

 

Habsburg Ottónak teszi fel Lomb Kató azt a kérdést „Bábeli harmónia” című könyvében, hogy milyen módszerrel tanulta meg azt a rengeteg nyelvet, amit beszél?

 

Habsburg Ottó a következőt válaszolja:

„Nem órarend szerint, hanem mindig beszélgetés közben. A németet, franciát, magyart még gyermek-, a spanyolt és a portugált serdülő koromban. Az angolt, szerencsére, sokkal későbben, amikor a 2. világháború idején Amerikába kerültem. Hogy miért szerencsémre? Mert szerintem az angolt nem szabad első nyelvként tanulni. A nyelv kezdeti könnyűsége elkényezteti az embert. És minthogy mindannyian lusták vagyunk, más nyelveknél azután nem szívesen veszük tudomásul, hogy bizony alaposan meg kell dolgoznunk értük. Én nagyon örülök, hogy három kimondottan nehéz nyelvvel – a némettel, magyarral, franciával – kezdtem.”

 

A korai (iskoláskor előtti) angolnyelv tanulás ellen szól szerintem az is, hogy az angol olyan nyelv, amelyben a szavak hangzása és írásmódja nagyon eltér egymástól. (Mindannyian láttunk már olyan jelenetet amerikai filmben, amikor a szülők nem szeretnék, hogy a gyerekeik értsék, miről beszélnek, ezért lebetűzik a szavakat, ugye?) Aki kisgyermekkorában tanul meg angolul, annak lényegében újból kell kezdenie a tanulást, amikor elkezd írni-olvasni...

 

E sorok írója angolul  többé-kevésbé tud.

Dolgoztam fordítóként néhány évig, amerikai filmeket fordítottam. Képes vagyok szakcikkeket is olvasni angolul, baráti társalgásban részt venni - de németül sokkal jobban tudok. Nyugodtan vádolhatnak elfogultsággal a Kedves Olvasók, vállalom, igen, elfogult vagyok a német nyelvvel szemben! Németül gyerekkorom óta tanulok, a Grimm-meséket szeretem, ha valaki a németeket bántja, azt személyes sértésnek veszem... Éppen ezért, a német nyelvhez gyerekkorom óta fűződő érzelmeim miatt van létjogosulsága annak, hogy megoszthassam mindezt a gyerekeimmel: mert van mit megosztanom. A német nyelv az enyém, ha nem is annyira, mint a magyar. Nem érdekel, ha kinevetnek, bevallom: amikor Arnold Schwarzeneggert németül hallottam beszélni a német tévében, ahogy a Kaliforniában berendezett osztrák szobáját mutatta be – melegséget éreztem a szívem körül: íme, ez a celluloid-robot-figura mégiscsak hús-vér ember, aki a mesebeli Hollywoodból hazavágyik, ide, közénk, rántott húst enni hímzett terítővel borított, fából készült míves étkezőasztalnál...

 

Felhasznált irodalom: